A fogvesztés rémképe sokak számára ijesztő, különösen azoknak, akik parodontális problémákkal küzdenek. A fenntartó parodontális kezelés (SPT) célja, csökkenteni ennek rizikóját és segíteni, hogy a páciensek hosszú távon megőrizhessék fogaikat. A fenntartó kezelések ellenére azonban előfordulhat, hogy a fog mégsem tartható meg, aminek több oka is lehet. Cikkünkben most ezt járjuk körbe egy friss tanulmány segítségével!
Mi az a fenntartó parodontális kezelés?
A fenntartó parodontális kezelés (Supportive Periodontal Therapy – SPT), egy olyan fogászati kezelési fázis, amelyet a fogágybetegség kezdeti kezelésének befejezése után alkalmaznak. Célja, a fogágy egészségének megőrzése, a betegség kiújulásának megelőzése, és a korábban elért terápiás eredmények fenntartása.
A páciensek általában 3-6 havonta vesznek részt ezeken a vizsgálatokon.
Miért van szükség fenntartó parodontális kezelésre?
A parodontális betegségek, mint például a fogínygyulladás (gingivitis) és a fogágybetegség (parodontitis), krónikus és gyulladásos állapotok, amelyeket a plakkban lévő baktériumok okoznak. A kezdeti kezelések – például a mélytisztítás (kürettálás), fogkő eltávolítása és a gyulladás megszüntetése – segítenek stabilizálni az állapotot, de a betegség újra fellángolhat, ha nincs folyamatos ellenőrzés és gondozás.
A fenntartó parodontális kezelés rendszeres időközönként végzett fogorvosi ellenőrzésekből és tisztításokból áll, amelyek célja:
- A plakk és a fogkő eltávolítása, mielőtt azok újra gyulladást okozhatnának.
- A fogágybetegség kiújulásának korai felismerése és kezelése.
- A páciens motiválása és oktatása a megfelelő otthoni szájhigiéniai gyakorlatok fenntartására.
Mik lehetnek a fogvesztés kockázatai a fenntartó parodontális kezelések során?
A fenntartó parodontális kezelés (SPT) alatt bekövetkező fogvesztés kockázatát mindeddig csak néhány tanulmány vizsgálta. Ezek az elemzések – melyek többnyire retrospektív jellegűek voltak – kapcsolatot mutattak ki a fogak elvesztése és olyan háttértényezők között, mint a dohányzás, a cukorbetegség és a magas plakk pontszámok.
A helyi tényezők közé tartozott a fogtípus, a furkációs érintettség, a szondázási tasakmélység (PPD), a klinikai tapadási szint (CAL), a fog mozgathatósága, a szondázás közbeni vérzés, a csontdefektusok és az endodontiai patológiák.
A fogak egyenkénti pontos előrejelzése azonban nagyon fontos a kezelési döntések meghozatalához. Az ilyen kockázati tényezőket a legjobb hosszú távú, előre megtervezett tanulmányokban vizsgálni, mert ezek csökkentik a hibák lehetőségét. Így az eredményeket és a kockázati tényezőket rendszerezetten és következetesen rögzíthetik, figyelembe véve az esetleges zavaró tényezőket és azokat is, akik nem vesznek részt a teljes utánkövetési időszakban.
Nézzük most meg egy ilyen nemrégiben készült tanulmány eredményeit!
Mit vizsgált a tanulmány?
A prospektív megfigyeléses vizsgálat célja az volt, hogy felmérje a pácienshez és a fogakhoz kapcsolódó változók és a fogvesztés közötti összefüggést a fenntartó parodontális kezelés során. A pácienseket a kezdeti parodontális terápia után öt éven keresztül követték a fenntartó kezelések során.
- A páciensek kockázati profilját a kiinduló parodontális kockázatértékelés (PRA) alapján „magas”, „mérsékelt” vagy „alacsony” kockázatúként értékelték.
- A fogak prognózisát a kiinduláskor „jó”, „közepes”, „kérdéses” vagy „kedvezőtlen” kategóriákba sorolták.
- Az öt év során rögzítették a fogvesztési arányokat (elsődleges kimenetel).
A parodontitis előrehaladását úgy határozták meg, ha legalább 2 fog esetében a tapadási szint (a fog és a környező szövetek közötti kapcsolat) legalább 3 mm-es csökkenést mutatott. A fenntartó parodontális kezelés során bekövetkezett fogvesztést Poisson-regresszió elemzésével vizsgálták.
Milyen eredmények születtek?
Az eredeti 200 páciensből 143-an vettek részt az öt éves utánkövetésben, átlagosan 52 hónapig.
- A páciensek 87%-a a III. stádiumú, míg 13%-a a IV. stádiumú fogágybetegségben szenvedett. Az éves fogvesztési arány alacsony volt, átlagosan 0,02 fogat veszítettek a páciensek évente, ami összesen 55 eltávolított fogat jelentett.
- Azok a betegek, akik mérsékelt vagy magas kockázati csoportba tartoztak a parodontális kockázati besorolás (PRA) alapján, nem voltak nagyobb veszélyben a fogvesztés szempontjából.
- Azok a fogak, amelyeket „közepes”, „kérdéses” vagy „kedvezőtlen” kategóriába soroltak, sokkal nagyobb valószínűséggel vesztek el.
Mind a PRA (82,4%), mind a fogprognózis pontszám (TPS, 99,5%) jól előrejelezte, ha egy fog nagy valószínűséggel megmarad, de abban kevésbé voltak pontosak, hogy melyik fog eltávolítására lesz biztosan szükség (PRA: 30,0%, TPS: 2,6%).
A vizsgálat szerint a résztvevők körében az alábbiak növelték a fogvesztés kockázatát:
- dohányzás
- életkor
- fogágybetegség betegség előrehaladott állapota
Viszont nem találtak összefüggést a testtömeg-index (BMI), a nem, a nemzetiségi hovatartozás, vagy a korábbi orvosi előzmények és a fogvesztés között.
Emellett a fogak elvesztésében bizonyos helyi tényezők is szerepet játszottak:
- szondázási tasakmélység (PPD)
- klinikai tapadási szint (CAL)
- restaurációs és endodontiai állapot
- a csontdefektusok
- a fog mozgathatósága
- a furkációs érintettség
Miért fontosak ezek a vizsgálati eredmények?
A kutatás azt mutatja, hogy a támogató parodontális kezelés (SPT) során használt előrejelző rendszerek, amelyek megpróbálják megjósolni, mennyire valószínű egy fog elvesztése, hasznosak lehetnek a fogvesztés megelőzésében. Ezek jól működtek atekintetben, hogy prognosztizálják, ha egy fog nagy eséllyel megtartható. Ugyanakkor, amikor azt kellett megjósolni, hogy egy fog elvesztésre kerül-e, kevésbé voltak pontosak. Emiatt néhány esetben a fogorvosok olykor szükségtelen beavatkozásokat alkalmazhatnak.
Mire van szükség a jövőben?
A jövőbeli kutatások célja, hogy ezek az előrejelzések még pontosabbak legyenek. Ha sikerülne javítani azon, hogy mennyire pontosan tudják megjósolni, mely fogak vannak valóban veszélyben, az orvosok könnyebben felismerhetnék azokat a pácienseket és fogakat, akik és amelyek nagyobb kockázatot jelentenek a fogvesztés szempontjából. Így célzottabb és hatékonyabb kezelési tervet készíthetnének.
Összefoglaló
A fenntartó parodontális kezelés hatékony eszköz a fogak megőrzésében. Az öt éves tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a fogvesztés aránya alacsony volt, és a fogak megőrzését számos tényező befolyásolta, beleértve a páciens szokásait és a fogak egyedi állapotát. A jövőben az ilyen típusú kutatások segíthetnek a kezelések hatékonyabbá tételében, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fogorvosok még személyre szabottabb megoldásokat nyújtsanak pácienseik számára.
Érdeklődjön telefonon, illetve itt, az interneten – vagy keresse fel rendelőnket személyesen!
Amennyiben a fogágybetegséggel vagy bármilyen más fogászati problémával kapcsolatban további kérdései merültek fel, várjuk szeretettel rendelőkben, örömmel állunk rendelkezésére! Honlapunkon felvilágosítást kérhet és időpontot is foglalhat erre a linkre kattintva.
Emellett e-mailen (info [kukac] dentpoint.hu) és telefonon (+36302576088) is szívesen fogadjuk megkeresését.
Várjuk szíves érdeklődését!