A fogágybetegség, vagyis a parodontitis egy olyan krónikus gyulladásos állapot, amely komoly kihívást jelent a fogászatban. Az esetek egy részében, kiegészítő terápiaként az antibiotikumos kezelés hozzájárulhat a gyógyuláshoz, ugyanakkor túlzott használatuk szintén kockázatokkal jár, hiszen rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához vezethet. A legújabb kutatások középpontjában az áll, hogyan lehet hatékonyan mérlegelni az antibiotikumok alkalmazását úgy, hogy ne terheljük túl a szervezetet vagy növeljük az antibiotikum-rezisztencia veszélyét. Egy nemrég megjelent tanulmány két különböző megközelítést vizsgál a parodontitis kezelésében, összehasonlítva az antibiotikum használatának gyakoriságát és hatékonyságát a betegség súlyossága, az életkor, illetve egy specifikus baktériumok jelenléte alapján.
A parodontitis antibiotikumos kezelése: mire kerestek válaszokat a kutatók?
Egy a Journal of Clinical Periodontology Digest szeptemberi számában megjelent tanulmány két különböző döntéshozatali stratégia klinikai hatékonyságát vizsgálta és hasonlította össze a fogágybetegség kezelésében.
A kutatók kétféle betegcsoportra fókuszáltak:
- Baktérium-alapú csoport (A.a.+): Ezeknél a pácienseknél csak akkor alkalmaztak antibiotikumot, ha kimutatható volt az Aggregatibacter actinomycetemcomitans (A.a.) baktérium jelenléte.
- Klinikai tényezők alapján kiválasztott csoport (kor és PPD): Itt a kezelést az életkor és a betegség súlyossága, azaz a fogínytasakok mélysége alapján írták elő.
Az antibiotikum-kezelés kritériuma ebben a csoportban az alábbiak voltak: - 56 évnél fiatalabb életkor és a fogínytasakok mélysége (PPD) elérte az 5 mm-t a fogínytasakok több mint 35%-ánál.
- 35 évnél fiatalabb kor
ÉRDEKESSÉG: A két csoport különböző demográfiai és klinikai jellemzőkkel rendelkezett, például az életkor, a dohányzási szokások és az anyagcsere-betegségek gyakorisága terén, ami lehetővé tette a kutatók számára, hogy részletesen értékeljék az eltérő döntéshozatali stratégiák hatását.
Kik vettek részt a vizsgálatban?
A kutatás során 425 fogágybetegséggel küzdő pácienst követtek, akiket a frankfurti Goethe Egyetemen kezeltek 2008 és 2018 között. A páciensek kezelésében alapvető szerepet játszott a fogínytasakok íny alatti (subgingivalis) mechanikai tisztítása, amelyet kiegészítő antibiotikumos kezeléssel egészítettek ki a döntéshozatali kritériumok szerint.
Milyen eredmények születtek az antibiotikumok használatával kapcsolatban a fogágybetegséggel küzdőknél?
A tanulmány eredményei fontos megállapításokat tettek a két döntéshozatali stratégia hatékonyságáról:
1. Az antibiotikum-használat csökkentése
Mindkét megközelítés képes volt kontrollálni az antibiotikumok használatát, de az életkor és PPD alapján kezelt csoportban nagyobb mértékű javulás mutatkozott a mély fogínytasakok csökkenésében, mint a baktérium-alapú csoportban.
2. Csoportok közötti különbségek
Az életkor és PPD kritériumok alapján kezelt csoport páciensei fiatalabbak voltak, nagyobb arányban dohányoztak (34% vs. 22%) és ritkábban szenvedtek anyagcsere-betegségekben, például cukorbetegségben (4% vs. 9%), mint a baktérium-alapú csoport tagjai.
A betegség súlyosságát tekintve is jelentős különbség volt: az életkor és PPD szerinti csoportban a páciensek 98,4%-át súlyos (III-IV stádium, C fokozatú) parodontitisszel diagnosztizálták, míg a baktérium-alapú csoportban ez az arány 81,3% volt. A fogínytasakok mélysége is jelentősebb volt ebben a csoportban (41,2% ≥5mm) a baktérium-alapú csoporthoz képest (27%).
3. Klinikai javulás
Az életkor és PPD szerinti csoport, amely antibiotikumos kezelést is kapott, mutatta a legnagyobb klinikai javulást, átlagosan 14 foggal kevesebb esetében volt 6 mm-nél mélyebb fogínytasak.
Az antibiotikum nélkül kezelt életkor és PPD csoport hasonló eredményeket ért el, mint a baktérium-alapú csoport, amely antibiotikumot kapott (átlagosan 9 foggal kevesebb 6 mm-nél mélyebb tasak).
A vizsgálat korlátai
Fontos megjegyezni, hogy a tanulmány visszamenőleges tervezése korlátozza az okozati következtetések levonását.
A vizsgálat során hiányoznak a hosszú távú követési adatok a klinikai eredmények stabilitásáról. Továbbá a viszonylag rövid újraértékelési időszak (azaz 2–6 hónap a subgingivális tisztítás után) miatt a gyógyulás teljes mértéke nem biztos, hogy teljesen felmérhető.
Milyen következtetéseket vonhatunk le?
A kutatás célja annak feltárása volt, hogy melyik megközelítés bizonyul hatékonyabbnak a betegség kezelésében, illetve melyik képes jobban minimalizálni az antibiotikum-használatot. Az eredmények alapján a kutatók olyan irányelveket szeretnének kidolgozni, amelyek jobban segíthetik a fogágybetegség kezelését, csökkentve a túl sok antibiotikum felírás, valamint az antibiotikum rezisztencia kialakulásának kockázatát.
A vizsgálat alapján az életkor és a betegség súlyossága döntési kritériumként hatékony eszköz lehet az antibiotikum használatának optimalizálására a parodontitisz kezelésében. Ez a megközelítés segíthet a túlzott antibiotikus használat elkerülésében, megfelelve a közegészségügyi ajánlásoknak.
A kutatás ugyanakkor rávilágít arra, hogy a betegek hosszú távú utánkövetésére szükség van a kezelés hatékonyságának pontosabb értékeléséhez.
Érdeklődjön telefonon, illetve itt, az interneten – vagy keresse fel rendelőnket személyesen!
Amennyiben a fogágybetegséggel vagy bármilyen más fogászati problémával kapcsolatban további kérdései merültek fel, várjuk szeretettel rendelőkben, örömmel állunk rendelkezésére! Honlapunkon felvilágosítást kérhet és időpontot is foglalhat erre a linkre kattintva.
Emellett e-mailen (info [kukac] dentpoint.hu) és telefonon (+36302576088) is szívesen fogadjuk megkeresését.
Várjuk szíves érdeklődését!